Az ember régi vágya, hogy ellesse a madaraktól a repülés titkát, és szabadon szárnyalhasson minél magasabbra. Így tett a görög mítosz két hőse, Ikarosz és Daidalosz is, kiknek történetét ezúttal új megvilágításban ismerhetjük meg. Szent Ferenc bölcsebb volt náluk, nem vágyott olyan tudásra, amellyel a Teremtő nem ajándékozta meg, ám prédikációjában a Teremtő dicséretére buzdította a levegő urait. A könyv lapjain találkozhatunk híres madarakkal is, például Léda hattyújával, aki erotikus örömökben részesíte
Lírai rövidprózák reményről és reménytelenségről, hitről és kétkedésről, identitásról és otthontalanságról. Ószövetségi rabbinikus hang keveredik a modern költészet és próza profán színeivel. Az ember még a saját paradicsomában sem maradhat ártatlan. De Ésaiás nyomán joggal hisszük: „ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (1, 18) Ebből azt tanuljuk, hogy az életben előbb-utóbb minden vétek kifehéredik. Az ember, a b
Tisza Kata pszichoprózái (és versei) különös, kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a halálfélelmet.
Karafiáth Orsolya a függés lélektanát járja körül novellafüzérként is olvasható családregényében. Vajon milyen eséllyel lesz ép önértékelésű felnőtt egy kislányból, aki alkoholista családban nő fel? És kihez fordulhat segítségért az, akinek az ital maradt az egyetlen barátja? Az első pillantásra lazán összefűzött emléktöredékek sorának ható, ám valójában szinte mániákus tudatossággal megszerkesztett történet három generáció nőtagjainak életén keresztül mutatja be, miképpen cipeljük tovább a korábbi nemzed
A játszótér olyan közösségi tér, ahol érvényüket vesztik a megszokott szabályok – a fizika és a társadalmi együttélés szabályai egyaránt. Másképp tagolódik a tér, másképp telik az idő. Másképp nézünk egymásra, másképp kommunikálunk, másképp működik az érzékelésünk, az emberismeretünk, a humorunk. Ezt a téren és időn kívüli állapotot, habitusól függően, láthatjuk siralmasnak, felemelőnek, érdekesnek vagy éppen viccesnek. Maros András, aki fiatal apaként gyakorlott játszótéri dzsungelharcos, inkább a grot
Somogyi Réka selyemfestő színpompás képei és novellái kéz a kézben járnak e gyönyörű kötetben. A novellák nem magyarázzák a képeket, és a festmények nem illusztrációként szolgálnak. Szellemi kaland elmélyülni a novellák különös, olykor transzcendens világában; s ugyanígy szellemi és vizuális alámerítkezés a képek befogadása. „Festészetem annak az eredeti világnak a leképezése, ahol még nem vált ketté élet és halál, árnyék és fény, te meg én, amikor tökéletes ölelésben várja az idők végét férfi és nő, i
Mi fűzi egy kötetbe 52 novella erejéig a kultúrtörténet híres vagy akár hírhedt alakjait? A szomorú, megmosolyogtató, erotikus vagy tragikus hangvételű novellák ugyanis egy ponton mindenképp összekapcsolódnak. Mégis, mi lehet közös Petrarca, Freud, Einstein, Hrabal, Picasso, Hitler, Cocteau, Verne, Mohamed, Darwin, Cortázar, Gorkij vagy akár Szerb Antal életében? Eláruljuk, a kulcs a macska. Mindegyik szereplő sorsfordító pillanatait a szerző egyetlen tibeti mondásra vezeti vissza: „Ha szürke macska ugrik
Zalai Károly a több kiadást megért Minden hétre macska után most a „kutyások”-hoz szól, de könyvét azoknak is ajánljuk, akiknek még nincs négylábú barátjuk. Az 52 novella szereplői híres vagy éppen „névtelen” ebek, kiknek sorsa nemcsak egybeforrt gazdájuk sorsával, hanem tükörképét is adják jelenünknek és múltunknak egyaránt. Mindegyik kutyasors bővelkedik mulatságos, szívfacsaró vagy éppen tragikus mozzanatokban. Megismerhetjük például a hűséges Shepet, aki évekig várta elhunyt gazdáját egy vasútállomáso
Száraz Miklós György könyvének szövegei regényként és novellákként is olvashatók. Tíz fejezet, tíz történet, melyek mind a gyerekkor felhőtlen boldogságáról és rettenetes boldogtalanságáról szólnak. A főváros környéki falu, ahol az író főhőse mozog, a veszélyes gyerekjátékok és kalandok olykor kísérteties színtere kozmogóniai térré válik. Mert ezekben a balladai sűrűségű, sodró történetekben a gondtalan gyerekkor játékairól és kalandjairól kiderül, hogy nem játékok és nem kalandok, hanem a létezés olyan r
Temesi Ferenc novelláskötetében híres, hírhedt és névtelen emberek vonulnak fel, élők és holtak, akik így vagy úgy, de meghatározóak voltak az író életében. Kitárulkozó életfoszlányok, olykor humoros, máskor fonákos történetek, melyekből-melyekkel formálódott Temesi alkotói világa. Az emlékek maguk is építőköveivé váltak a Kossuth-díjas szerző regényekből novellákba, novellákból regényekbe át- meg átjáró történeteinek. Ady Endre, Helyey László, Boncz Géza, Dankó Pista, Veress Miklós, Bartók Béla, Lou Reed
Hartay Csaba új kötetében a gyerekkor ikonikus helyszínei, történetei, csínytevései elevenednek meg egy felnőtt férfi emlékein keresztül. A 80-as, 90-es évek világa, a trabantos vidéki kirándulások, a diszkó, a Depeche Mode és a boroskóla egy generáció közös életérzésének lenyomatai. Lírai, néhol melankóliába hajló, finom erezetű írásai a gyerekkor szabadságának elvesztését dokumentálják; pillanatképek a régi balatoni nyaralásokról, játszótéri bandázásokról. Ugyanakkor nem az életközepi leltár keserű hiát
„Először a képet látom meg. Néha azonnal, máskor meg hosszú heteken át csiszolódik, érlelődik bennem a látvány. És amikor ott van már előttem, s csaknem tisztán látom, odaülök az állvány elé, és fölvázolom a vászonra. E skicc talán a festmény legfontosabb része: a váz, amely a színeket és a formákat tartja. Ekként születik meg a festmény, mely mindig valami konkrét helyhez kapcsolódik. De nem az a célom, hogy lemásoljam a külvilágot, hanem inkább újrateremtsem; hogy olyan legyen, amilyennek én látom, po
Beleolvasok „Dobray Sarolta szociografikus pontosságú történetei a mai Magyarország legkiszolgáltatottabb embereiről mesélnek, tudósítanak halálosan pontosan, mély empátiával és szeretettel. Nem a kívülálló író hajol itt le, hogy történetekké stilizálja a szenvedést: a felelősségteljes írástudó figyel és rögzít. A nyugtalan írástudó hagy nyomot a korról, amelyben élünk. Pillanatfelvételeket készít, mindig a megfelelő szögből, a megfelelő képkivágással. Pontosan tudja, hogy nem létezik mi és ők, hogy az ő
„Évek óta kitartóan gyakorlom a tudatos álmodást. Amikor az alvó pontosan tudja, hogy épp álmodik. Meg kell próbálni körbefordulni, gondolatban. Aki így forog, mozgásával kimetszi a valóságot, egy kört, egy buborékot vág a levegőből. Léggömbben lebeg, aminek a széle fény. Amikor álmomban szép lassan körbeforgok, egy másik nő leszek, akit a betűző nap épp felébreszt. Elvégzek egy valóságtesztet, de a valóság becsap, visszaalszom, majd belül ébredek fel, egy másik tükör belsejében.”Karafiáth Orsolya legújab
Egy lány, aki segít tinderezni nyugdíjközeli anyukájának, és közben romantikus érzései támadnak az egyik udvarló iránt. Egy professzor, aki kötelező lábamputálással harcolna a klímakatasztrófa ellen. Egy díva, aki arcmozgató applikációval ellensúlyozná a túlzásba vitt botox-kezelések hatását. Egy robotpap, aki túl sokat tud. A Margó-díjas szerző második kötetének novellái azt a kérdést járják körül, hogyan szabja át énhatárainkat a technika. Te tényleg azt írod a publicisztikádban, hogy vágják le az embe