Élő Csenge Enikő első kötetében szereplő versek „súlyosak és szemtelenek, maghatóak, vidámak, vadak és őszinték” – és mind gyönyörű. „Ennek a könyvnek a címszereplője az apa, de szól az anyáról is, meg a családról, a szerelemről, a halhatatlanságról, a testképzavarról, a szabadságról, sőt még azt is megtudjuk belőle, hogy melyik a világ legnagyobb slágere. De ezek a versek mégis az Istenhez fordulnak. Az Isten Élő Csenge számára reális valóság: a Legfőbb Létező, akár tagadja éppen, akár hiszi, ak
Egy kislány, aki szeretne megtanulni zongorázni, de a zongoratanárnő inkább az ujjaira csapja a zongora fedelét. Egy fiatal lány, aki valami öröklődő génhiba folytán nem tud megállni a növekedésben. Egy fiatal lány, aki keresztény akar lenni, de sehogy sem sikerül. Egy fiatal lány, aki zsidó akar lenni, de sehogy sem sikerül. Fiatal lányok, akik egyszerre keresztények és zsidók. Fiatal lányok, akiket nem érdekel az egész. Fiatal nők, akik szeretnék megérteni az apjukat, de sehogy sem jön ki a matek. Fiata
Mechiat Zina kötetében a versek úgy építenek ki egy világot, mintha apró szilánkokból raknánk össze újra az életet, miközben ezen összerakáson keresztül figyelnénk meg, hogyan működik az ember, mint keresi magát, és hogyan próbál belecsimpaszkodni az időbe. Apró részletek felől igyekszünk az egészlegesség felé, apró részleteket figyelünk, mintha apró szilánkokon át látnánk rá egy-egy pillanatra, érzelemre, amit felnagyít előttünk a szerző. Minden egyes szilánk, ami ezekben a versekben megjelenik, kimereví
Beleolvasok Fekete Richárd verseiben az eget felhők, madarak és emlékek népesítik be, elég felnézni, és előtűnik a múlt. Kérdések és válaszok között bolyongunk, és mintha mindig kicsusszanna ujjaink közül, amit keresünk: hogy is volt? Mit tettünk? Mit kellett volna tennünk? És ki kérdezi mindezt? A beszélő a fogantatás nyomait kutatja a tenger hullámai, az esőcseppek, a fák között – a szerelemnek, a gyermek életének, a családnak eredetét. Mintha fényképalbumot lapoznánk, melyben elmosódott képek őrzik mi
„Elvárás volt a családban a sírokhoz beszélni, hiszen inkább a holtakkal, mint az élőkkel”, mondja az Égig érő csalán elbeszélője a nagybátyja sírja előtt állva – majd csendben marad. A történettöredékekből felépülő regény ezt az emberek közötti csendet próbálja életre kelteni, megszólaltatni a gyermekkori csongrádi nyaralások felidézésével. Nem ringathatjuk magunkat nosztalgiába, a mezőkön éget a nap, csíp a csalán, roppan a nyúlgerinc, különös, titkokkal teli feszültség jellemzi a mindennapokat és az em
Az Amire telik szociografikus versei barakkszerű házakból álló munkáslakótelepre, szegregátumba, lepusztult tízemeletesek lakásaiba vagy épp egy élelmiszerbolt kasszája mögé vezetik be olvasójukat. Szűk terekben botorkálunk, orrunkat megcsapja a nedves falak, a dohány, az átázott kabát, az étel szaga – élesedő érzékekkel ott vagyunk a kiszolgáltatottak, a mélyszegénységben élők között. Juhász Tibor fontos munkát végez: szenvtelen hangon írja az együttérzés verseit. Nagy Márton (Helikon.ro) kön
Ezért a kötetéért 2019-ben Vajna Ádámot Osvát Ernő-díjjal tüntették ki! „Júliám lepök egy pajtát.” Ezt látom. Látható. Jólesik, ha látom magam előtt, amit olvasok. Ezért olvasunk költőket – a költői gesztus láthatóvá teszi mind a láthatót, mind a nem láthatót. Ez kissé lila így, de – ha nem is a költemény – a költő tuti, hogy kissé mindig lila. „Zoknit varrni jársz majd oda, / Behajtod és bevarrod a” – férfiasan gyerekes, rafkós-naiv hang, laza-bravúrosan leng minden, himbálóznak a versek. Mindenféle i