„A forgatókönyvet András Ferenc Kossuth-díjas filmrendező felkérésére írtam 49/49 című regényemből. Csak a téma azonos, mert forgatókönyvet egész másképp kell írni, mint regényt. A tárgy az 1960-as évek tini lávja és a 2010-es évek nyugger amúrja ugyanannál a párnál. Még Feri életében megegyeztünk, hogy az eredeti forgatókönyvet egyszer kiadom. Ő hozta a gombot (a címet: Záróra után), én megvarrtam hozzá a kabátot. Végül is mozifilm helyett tévéfilmre kapott ígéretet. Azután meghalt. Ez itt a forgatóköny
Wirth Imre verseinek beszélője emlékei között keresgél: egy éjszaka kínlódásainak, egy kórházi tartózkodásnak, a lánya felnövésének és a szerelem mulandóságának érzeteit rögzíti. Wirth Imre új kötetében egészen közel megy a fájdalomhoz és a szenvedésben felsejlő szépséghez: a sötét, kétségbeesett pillanatok mikrotörténéseiben megmutatkozó transzcendenst láttatja. Finom hang párosul kíméletlen őszinteséggel. A sérülékenység felvállasának ereje hatja át e szívbe markoló, megrendítő szövegeket.