Viburnum a ráncos örökzöld bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, csipkés szélű, érdes levelei kissé bókolnak, különösen a hideg beálltával tavaszig ernyedten csüngenek a bokron. Hófehér, illatos virágai nyáron, május - júniusban lapos bogernyőkben nyílnak. A kicsi krémszínű belső termővirágokat nagy, fehér sziromszerű meddő virágok veszik körül. Élénkpiros, majd feketére színeződő húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik, melyek már ősszel megjelennek a növényen. Talajban nem
viburnum plicatum mariesii A 'Mariesii' egy nagy lombhullató cserje, szélesen elterülő, lépcsőzetes ágakkal, feltűnően erezett, sötétzöld, tojásdad levelekkel, ősszel lilák. A késő tavaszi fehér virágok nagy csipkés fejét időnként piros, később fekete gyümölcsök követik.
Viburnum Davidii. Származási hely: Kína Forma: kicsi, kompakt rusztikus cserje Levele: sötétzöld, nagy bőrszerű ovális Virágai: kicsik, rózsaszínes fehérek, csomókba gyűlve Virágzási időszak: április, május Gyümölcsök: metálkék Talaj: tápanyagban gazdag, nem túl száraz Hőmérséklet: -20 / -15 °C
A Viburnum bodmandese, a kikeleti bangita nemzetségének különleges tagja, mivel virágait olyan korán, február-márciusban hozza, hogy akár a hó alól nyílik. Felálló ágrendszerű, karcsún felfelé növő lombhullató cserje. Vörösesbarna ágai ritkán elágazók. Levelei is bronzszínűek, tojásdad alakúak, mélyen erezettek. Illatos, 5-7 cm-es csöves virágai rózsaszínnel árnyalt összetett virágbuga, termése kékesfekete bogyó. A tápanyagban dús, kissé savanyú talajt kedveli, de képes alkalmazkodni szegényebb talajokhoz
Viburnum pragense, a ráncos levelű bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, csipkés szélű, érdes levelei kissé bókolnak, különösen a hideg beálltával tavaszig ernyedten csüngenek a bokron. Hófehér, illatos virágai nyáron, május - júniusban lapos bogernyőkben nyílnak. A kicsi krémszínű belső termővirágokat nagy, fehér sziromszerű meddő virágok veszik körül. Élénkpiros, majd feketére színeződő húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik, melyek már ősszel megjelennek a növényen. Talaj
A Viburnum opulus roseum, a labdarózsa a bangita félék legismertebb tagja, a kertekben régen kedvelt virágos, felálló ágrendszerű, oldalágai bókoló, 3-4 m-es, látványos díszcserje. 5-10 cm karéjozott levelei közép zöldek, melyek ősszel pirosra színeződnek. Május-júniusban hozza kezdetben zöldes fehér, majd hófehér, gömb alakú, hógolyóra emlékeztető virágzatát. Virágai sterilek, nem fejlődik belőlük színes bogyótermés, mint a többi bangita félénél, de kárpótlásul lombozata ősszel narancsvörösre színeződik.
Viburnum tinus, a téli bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, fényes, kissé hegyes levelei kissé bókolnak. Rózsaszín, illatos virágai nagyon korán, akár már december végén bogernyőkben nyílnak. A virágzatokban egyszerre lelhető fel a már kinyílt rózsaszín virágok és a sötétebb árnyalatú bimbók. Húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik. Talajban nem válogatós, közepes vízigényű, mely napos vagy félárnyékos helyen is jól érzi magát. Kártevőkre nem érzékeny. Enyhén fagyérzékeny de