A Hibiscus syriacus - Mályvacserje főbb jellemző Habitus: Felfelé törekvő ágrendszerű, lassú növekedésű, nagyobb termetű lombhullató bokor, vagy kisebb termetű fácska, melynek kifejlett magassága 1,5-3 méter között alakul. Levelei zöld színűek, kérge szürkésbarna színű. Növekedése zömök. Levelei tenyérszerűek, durván fogazottak, általában háromkaréjosok, színük középzöld. Erős növekedésű, ellenálló cserje. Virág: Virágai egyszerűek, színe fehér, lila, rózsaszín, növényenként változó, mert ma
Az Euonymus fortunei 'Emerald'n Gaiety' - Fehértarka kúszó kecskerágó főbb jellemző Habitus: Sűrű hajtásrendszerű, alacsony (50-60 cm), örökzöld cserje, amelynek hajtásai horizontálisan fejlődnek, terülők. Levelei fényesek, tojásdadok, kisméretűek (1-2 cm) színük mélyzöld, a levelek szegélye és a levéllemez márványos foltokban fehér. Téli lombszínükbe rózsaszín árnyalatok keverednek. Kiváló talajtakaró. Virág: Virágai nyár elején jelennek meg, de nem feltűnők, jelentéktelenek. A virág színe feh
Az Euonymus fortunei ’Coloratus’ vagyis a bordólevelű repkény kecskerágó hazája Kína. Erőteljes növekedésű, kúszó fajta, levelei nyáron smaragdzöldek, télen a fagy hatására liláspiros árnyalatot kapnak. Az egyik legjobb, igen dekoratív örökzöld, talajtakaró, gyeppótló díszcserjénk. Fiatalon legyökeresedő, sűrű gyepet alkot vagy a fák törzsére kapaszkodik. Levele tojásdad, sötétzöld, nyár elején és közepén nyíló virágai zöldesfehérek, jelentéktelenek. Termést csak az időskori, bokrosodó alakjai hoznak
A Cotoneaster horizontalis - Terülő madárbirs főbb jellemző Habitus: Egy kifejezetten alacsony termetű (60-80 cm), ám szélesen elterülő (1,5-2 m) örökzöld, talajtakaró cserje. Levelei szélesen lándzsaalakúak, épszélűek, fényesek, színűk középzöld. Hajtásrendszere vízszintesen bókoló, sűrű. Hajtásai könnyen legyökereznek, majd ívesen felfelé törnek és újra lefelé ívelnek. Virág: Májusban és júniusban hozza apró, hófehér, csillag alakú, ötszirmú virágait, amelyeket követnek a mélypiros, kismér
A Cotinus coggygria - Cserszömörce főbb jellemző Habitus: 2-3 méter kifejlett magasságú, sűrű hajtásrendszerű, kompakt növekedésű lombhullató cserje, amely hazai erdeinkben is megtalálható. Levelei oválisak, erezetük jól kivehető, a fonák pelyhesen szőrözött. A levelek alapszíne sötétzöld, majd ősszel élénk, bordós-vörös árnyalatú. Fiatal hajtásait megdörzsölve erős, terpentinszerű illatot árasztanak. Allergén. Virág: Kusza, laza, vöröses-rózsaszín bugavirágzatai májustól júniusig díszítenek
A Symphoricarpos albus – Fehér Hóbogyó főbb jellemzői kifejlett korában 1-1,5 méter magas díszcserje felfelé törekvő ágrendszerrel rendelkezik, sűrű lombozatot fejlesztve rózsaszín virágai tömeges nyílnak termései hófehér színűek, igen dekoratívvá teszik ősszel a bokrot napos helyre ültesse talaj tekintetében nincsenek nagy igényei várostűrő képessége magas virágzó cserjesornak, háttérnövénynek, vagy nyírt sövénynek ajánlom ültetni
A Styphnolobium (Sophora) japonicum - Pagodafa főbb jellemzői 20-25 méter magas felnőttkori mérettel rendelkező lombhullató díszfa lombkorona-habitusa nyitott és gömbölyded nagy méretű bugavirágzatai július végén jelennek meg, melyek szeptemberig folyamatosan nyílnak a bugavirágzatot pillangós, krémszínű virágok alkotják ősszel fejleszti húsos hüvelyterméseit, melyek a fáról lehullva a járdán széttaposva nyálkásak, így csúszásveszély áll fenn, ebből kifolyólag nem ajánlom városi utc
Származás: Európában, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és Nyugat-Szibériában lomberdőkben, cserjésekben, száraz, köves talajú lejtőkön, hegy- és domboldalakon, útszéleken, réteken őshonos - gyakorta bozótot alkotó - lombhullató cserje. Számos tájnéven ismert pl.: kökönye, kökényszilva, ekeakadály, zabszilva, boronafa, tövisfa, ekegúzs. A népi gyógyászatban szinte minden részét - gyökerét, levelét, hajtását, virágát, termését, sőt a kérgét is - használták. Habitus: kb. 2-3 m magas, mereven felálló, gazd
A Prunus avium - Vadcseresznye főbb jellemzői csodaszép tavaszi virágpompájáért érdemes ültetni ezt a lombhullató fát, díszfát napos helyre ültesse üde talajban fejlődik a legszebben mérsékelt öntözést kíván
A közönséges dió - tudományos nevén „királyi dió” - Délkelet-Európában (Balkán, Déli-Kárpátok), Kis-Ázsiától Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában őshonos, 15-25 m magas, gömbölyű, terebélyes, sűrű, szabályos koronájú lombhullató fa. Törzse a talaj fölött kis magasságban több, szinte egyforma erős ágra oszlik, melyek ívelten felfelé tartanak és számos kisebb ágban folytatódnak. Kérge fiatal korában ezüstszürke, sima, idővel azonban világos barnásszürke, repedezett és barázdált lesz. Páratla
A Fraxinus excelsior – Magas kőris főbb jellemzői: Magas termettel, 20-40 méteres magassággal rendelkező, boltozatos koronahabitusú lombhullató díszfa. Gyorsan nő, így hamar képes árnyékot biztosítani. Törzse egyenes, kérge szürke, később függőlegesen repedezett, szürkésbarna. Levelei páratlanul szárnyaltak, összetettek, 7–15 ovális, fogazott szélű, rövid csúcsú levélkéből állnak. Színük sötétzöld, fényes, sokáig, rendszerint az első fagyokig a fán maradnak. Vörösesbarna, sziromtalan virágbugái
Az Euonymus europaeus – Csíkos kecskerágó főbb jellemző Habitus: Nagyobb termetű cserje vagy kis fa (4-5 m), amely hazai erdeinkben is megtalálható, ezáltal kiválóan bírja a magyar klímaviszonyokat. Lombhullató, levelei hosszúkás-lándzsa alakúak, amelyek nyáron középzöld színűek, de ősszel fénylő narancssárgára, pirosra és aranyszínűre színeződnek és ezzel megadják a faj fő díszítőértékét. Fás részei paralécesek, ettől ’csíkosak’. Virág: Virágai tavasszal vagy kora nyáron jelennek meg, de ne
A Cornus sanguinea – Veresgyűrű som főbb jellemzői: Kifejlett korában 2-5 méteres magasságot is elér. A húsos somhoz hasonlít, de virágai nem sárgák, hanem fehér színűek. Termése nem ehető, de a madarak számára kiváló csemege. Árnyékkedvelő lombhullató cserje így legjobb, ha nagyobb fák alá telepíti, félárnyékba a legkedvezőbb a számára. Talaj szempontjából igénytelen.
A Corylus avellana - Mogyoró főbb jellemző Jellemzői: A mogyoró vagy étkezési mogyoró egy erős növekedési erélyű, sok sarjat nevelő, középkorán termőre forduló fajta. Kifejlett magassága elérheti az 5 métert is. A mogyoró jellegzetessége, hogy a fiatal, egyéves vesszők vörösesbarna színűek és világos paraszemölcsök borítják, ezen tulajdonsága miatt sokan választják díszcserjeként is. A többi fajtához hasonlóan öntermékeny, így más mogyoró fajtákkal vegyesen telepítve érlel csak termést. A te
A Lagerstroemia hybrida 'Tuskegee' - Kínai selyemmirtusz főbb jellemzői: 1-2 méteres magasságra nő meg (ideális körülmények között akár a 3-4 métert is eléri) ez a mediterrán hangulatot árasztó selyemmirtusz napfény- és melegkedvelő lombhullató cserje virágzási időszakban bőségesen öntözze, mert a nagy szárazságban víz hiányában mind leveleit, mind virágait lehullajtja a telepítést követő két évben rendszeresebb öntözést igényel, mint felnőtt korában savanyú, laza szerkezetű, jó vízgazdálk