Itt vagyunk, ahol a part szakad. Itt, ahol egy másfél évtizedes történet véget ér, és hirtelen valami új kezdődik el. Nem minden előzmény nélkül, nyilván, mégis váratlan erővel, az eddigi ügymenethez képest brutálisan. Behajózni, kikötni és horgonyt vetni esélytelen: a megérkezés hajótörés az éles sziklaszirteken. Szárazföld a talpunk alatt, lépteink iránya mégis bizonytalan. A szellős ligetből beérünk a sűrűjébe. Ez itt a szembenézés erdeje. Farkasok órája, sejtelmes félhomály a lángoló fehér hold alatt. Egy óriás pupillájú felvillanó szempár, prédára les. Hideg kövek, megroppanó gallyak, gödörré vájt tisztás, egyre mélyülő verem, amibe „behull a borzalom.” Fenyegető neszek. Egy megtartó fatörzset találni, szervesülni, összeforrni, hogy ne tudjon „meghajolni, törni, veszni” az, akihez emberhangon szól a meddő nőket kedvelő hegy. Dehogy is a csúcsra kívánna feljutni, hisz tudható: nincs, mi ott megterem. Csak hogy kordában lehessen tartani a fenevadat.
Karafiáth Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotikáról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken.
Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.
IDE KATTINTVA BELELAPOZHAT A KÖNYVBE
Hallgasson bele a könyvbe a szerző előadásában:
Élő Csenge Enikő első kötetében szereplő versek „súlyosak és szemtelenek, maghatóak, vidámak, vadak és őszinték” – és mind gyönyörű. „Ennek a könyvnek a címszereplője az apa, de szól az anyáról is, meg a családról, a szerelemről, a halhatatlanságról, a testképzavarról, a szabadságról, sőt még azt is megtudjuk belőle, hogy melyik a világ legnagyobb slágere. De ezek a versek mégis az Istenhez fordulnak. Az Isten Élő Csenge számára reális valóság: a Legfőbb Létező, akár tagadja éppen, akár hiszi, ak
Az angyalok nem sírnak kíméletlenül őszinte kötet. A versek beszélője szinte élve boncolja önmagát, vállalva a kiszolgáltatottság terhét és bevallva a szeretet iránti hiábavaló vágyakozást. A tönkrement kapcsolatok emlékeit fésüli át, bolyong a kiismerhetetlen érzelmek erdejében, felidéz, s tanácstalanul keresi a válaszokat: miért bomlik meg minden. Minden érzékszervünkkel érezzük a páros magány felé sodródó viszonyok megoldhatatlanságát, vagy a felfoszlott szövetű családi kötelékek lenyomatát. Félelem, m
Bokor Krisztián verseiben elénk tárul az ifjúság krónikája. Egy fiatal herceg elhagyja a családi kastély védelmét, és találkozik az öregséggel, a betegséggel és a halállal – egyszóval megismerkedik a szenvedéssel. A gyerekkor ragyogása már múlté, a túlvilág fényei még csak fátyol mögül derengenek. A szürkület utolsó pillanata ez, mielőtt estébe fordulna át, egyúttal a leszálló sötétség utolsó pillanata is, mielőtt kigyúlnának az utcai lámpák. És az olvasóban is – ha végigbolyong a versek ösvényén – életre
Hartay Csaba térképet rajzol a belső évszakokhoz. Az emlékekhez. A versek beszélője az idő fogságában vergődik: egyik évszakból a másikba vetődik, a megnyugvás csupán pillanatokra jön el. Zaklatott és szép körforgás. Az ismétlődés idegensége. Mint ugyanabban a tájban találkozni másik önmagunkkal – a fiatalabbal, az idősebbel. Aki beszél, az identitását keresi, a folytonosságot: „Testem avar, ereim alkonyi égre meredő ágak.” Negyvenévesen hol visszanéz, hol előrenéz, menekül a megérkezés elől. A kötetben,
Tim átlagos gimnazista, szeret a haverjaival lógni, és az iskolabuszon egy jó fej lánnyal is megismerkedik. Mostanában viszont suli után gyakran azonnal hazamegy, hogy játsszon a számítógépén. Elhanyagolja a barátait, egyre rosszabb a viszonya az anyjával. Hazudozik, lóg az iskolából. Szép lassan a virtuális világ teljesen beszippantja és átveszi az uralmat az élete fölött… Túltoltad a bulizást? Zaklatnak cseten? Kiközösít az osztály? Elhagyott a pasid vagy a csajod? Tök átlagos, ami veled történik, vagy
„Három hónappal ezelőtt, májusban, egy vasárnap délután, nem sokkal délután öt óra előtt meghaltam” – kezdi a gimnazista Robert a történetét. Minden előzmény nélkül ellene fordul az egész osztály, sőt az egész iskola: érthetetlen megjegyzéseket kap, lépten-nyomon belekötnek, a barátai nem állnak szóba vele. Először rossz viccnek tűnik az egész, de a gyűlölet később sem hagy alább, őrült tempóban növekszik, és teljesen bekebelezi… Túltoltad a bulizást? Zaklatnak cseten? Kiközösít az osztály? Elhagyott a pa
Szendrői Csaba did it again: FÉYN kettő Ha tudod mire számíts azért, ha nem tudod mire számíts azért, ha nem számítasz semmire akkor azért. Csak azért is. Siker Van egy versem, amit többen likeolták, mint a macskámat.* *nincs Szendrői Csabi úgy vicces, ahogy nem. És úgy egyszerű, ahogy bonyolult. Megpróbálja a komolyságát és a versei mögött csendben meghúzódó fájdalmas élményeit avantgárdsággal, Tandorira emlékeztető posztmodern, nyelvet lebontó mozzanatokkal, túlbeszélt prózaversekkel és tek
Aki érzékeny, annak van félnivalója. Aki gazdag, annak van vesztenivalója. Olty Péter érzékeny és gazdag költő: tudja, milyen törékeny a nyugalom, milyen hártyavékony a biztonság fala ott, ahol a barátság több, mint egyszerű vonzalom. Versei rézkarc-szerű pontossággal írnak le szokatlan helyzeteket, rejtegetett vagy nagyon is nyilvánvaló érzelmeket. Heteró közegben él (ahogy minden meleg), így meg kell alkudnia a kisebbségi léttel. Cserébe sok olyasmit meglát, amit más nem: még azt is, ha valahol messze f
Eszméletlen! Alig kell várnia, és már záporoznak is a lájkok meg a szívecskék és a követők. Ezek tényleg mind őrá vannak rákattanva, és ez tök jó érzés. A virtuális élet az igazi élet, legalábbis neki. Mert itt ő is lehet valaki. Hannah-nak kevés barátja van, és gyakran magányos. Bárcsak lehetne egyszer ő is népszerű! Még szerencse, hogy a hétköznapi identitása mellett van egy netes lénye is, akit egy csomóan követnek, és tömegével gyűjti be a lájkokat. Ám amikor könynyelműen feltesz egy enyhén szólva is
Az Amire telik szociografikus versei barakkszerű házakból álló munkáslakótelepre, szegregátumba, lepusztult tízemeletesek lakásaiba vagy épp egy élelmiszerbolt kasszája mögé vezetik be olvasójukat. Szűk terekben botorkálunk, orrunkat megcsapja a nedves falak, a dohány, az átázott kabát, az étel szaga – élesedő érzékekkel ott vagyunk a kiszolgáltatottak, a mélyszegénységben élők között. Juhász Tibor fontos munkát végez: szenvtelen hangon írja az együttérzés verseit. Nagy Márton (Helikon.ro) kön
Minden a gyerekkor avarillatú kertjéből, ebből a talpalatnyi földből nőtt és nő ki – és ide is tér vissza. A versek beszélője már-már mániákusan emlékezik és emlékezni akar, jelenét is mintha múltként élné: „rezzenéstelen víztükör viszi / az időt, még mindig ugyanoda”. Fel-felsejlik egy-egy semmiség vagy éppen majdnem-tragédia. Családi viszonyok, betegségek. Félelem, magány. És néha pillanatokra a szerelem. Az örök múlt időt mély melankólia és olykor halálvágy hatja át, miközben minden szó az életbe kapas
Mechiat Zina kötetében a versek úgy építenek ki egy világot, mintha apró szilánkokból raknánk össze újra az életet, miközben ezen összerakáson keresztül figyelnénk meg, hogyan működik az ember, mint keresi magát, és hogyan próbál belecsimpaszkodni az időbe. Apró részletek felől igyekszünk az egészlegesség felé, apró részleteket figyelünk, mintha apró szilánkokon át látnánk rá egy-egy pillanatra, érzelemre, amit felnagyít előttünk a szerző. Minden egyes szilánk, ami ezekben a versekben megjelenik, kimereví
Nina maga alatt van. Amióta az exe megjelent azon a bulin, állandóan SMS-eket kap egy ismeretlen telefonszámról. És csomagokat, csupa olyasmivel, amit tuti biztos, hogy nem ő rendelt. Valaki az iskolai internetfiókját is meghekkelte, és ciki dolgokat posztolt az ő nevében. Ha pedig mindez nem lenne elég, még a rendőrség is beállít hozzá. Vajon az exe áll rajta bosszút? Kész szerencse, hogy ott van neki Ben. Az a srác, akivel a buliban ismerkedtek össze. És a legjobb barátnője, Paula. Bennük megbízhat. Vag
Benedek Elek születésének 160. és halálának 90. évfordulója alkalmából a Scolar Kiadó különleges mesekönyvvel tiszteleg a „mesemondók mesemondója” előtt. „Elek apó” leghíresebb és legkedveltebb meséit gyűjtöttük csokorba, azokat az emblematikus műveket, melyek ma már klasszikussá nemesedtek, s nemzedékek meseélményének lettek meghatározó darabjaivá – noha talán nem is tudjuk, hogy ezeket a népmeséket Benedek Elek ízes székely nyelvezete tette maradandóvá. A mesekönyvet úgy állítottuk össze, hogy család
– Nem hülye, fel van véve! Shado megtorpan, felnéz a férfira, de nem mond semmit. – Ugye, hogy nem vagy hülye? – kérdi tőle az igazgató. – Nem vagyok hülye – válaszolja Shado meglepetten. – Akkor rossz vagy. Majd megjavítunk. Idő: kilencvenes évek. Helyszín: magyar kisváros. Szereplők: néhány kamasz. És látszólag nem történik semmi. Télen körbekorcsolyázzák a befagyott holtágat, nyáron csónakkal indulnak halrajok után. A szülők elérhetetlen távolságban. A nagy kilátástalanságban a fiúknak fo