Hoax

Hoax

Sosem láttam Borda Rékát, de hófehér űrruhában képzelem el, zsebében Észak édes kincseivel. Hatalmas gömbsisakban. A tévémacinak lehetett ekkora gömbfeje. Gömbigazsága. Úgy néz ki, mint egy jeges. De felfelé tart, mint a pandák. Űrfejű. Mindig mondom: a fejillat a legjobb; a parfümvilág illatpiramisának csúcsa.

Anne Sexton is eszünkbe juthat, Ladik Katalin vagy Takács Zsuzsa; de leginkább mintha Tóth Erzsébet szépséges ereje születne itt újra.

Vanília, a legfrissebb gyömbérrel. És sok eltitkolt akkord(dal). Szó- és gondolatgazdagság: mi mást akarhatnánk. Hoax: Zárt szépség. Szkafanderfehér. Fölfénylő kötetegész. Méltó.

Pollágh Péter

megvesz
Adjon hozzá egy minősítést
Égig érő csalán

Égig érő csalán

„Elvárás volt a családban a sírokhoz beszélni, hiszen inkább a holtakkal, mint az élőkkel”, mondja az Égig érő csalán elbeszélője a nagybátyja sírja előtt állva – majd csendben marad. A történettöredékekből felépülő regény ezt az emberek közötti csendet próbálja életre kelteni, megszólaltatni a gyermekkori csongrádi nyaralások felidézésével. Nem ringathatjuk magunkat nosztalgiába, a mezőkön éget a nap, csíp a csalán, roppan a nyúlgerinc, különös, titkokkal teli feszültség jellemzi a mindennapokat és az em

megvesz