A vallás problémája központi helyet foglal el Jung életművében. E kötet olyan, főként érett korában született munkáit tartalmazza, melyek kifejezetten vallási kérdéseket tárgyalnak. Tanulmányaiban feltárja a különböző nyugati és keleti vallások alapját képező egyetemes ősi elképzeléseket, az emberi léleknek az istenihez való viszonyát előre mintázó archetípusos tartalmakat. Korunkban, amikor sokan elveszítették kapcsolatukat a hagyományos vallási formákkal, s vallási téren nagyfokú elbizonytalanodás
A C. G. Jung Összegyűjtött Munkái című sorozat elsőként megjelent kötete a pszichoterápia leglényegesebb kérdéseit vizsgálja meg. A szerző áttekintést ad a pszichoterápia fejlődéséről, megemlékezik e tudományág legjelesebb alakjairól, szigorú tárgyilagossággal különítve el az érdemeket és a tévedéseket. Egyetlen elmélet mellett sem kötelezi el magát, hanem gyakorlati példákkal, a mélyebb összefüggések feltárásával igyekszik bizonyítani az állandó fejlődés és a személyre szabott terápia fontosságát. Külön
Az életműsorozat (C. G. Jung Összegyűjtött Munkái; röviden: ÖM) 13. kötete az alkimista elképzelésekkel foglalkozik. Jung az 1920-as évektől kezdve nagy figyelmet szentelt az alkímiának, mert úgy vélte, bensőséges kapcsolatban áll azokkal a jelenségekkel, amelyekkel a tudattalan pszichológiája gyakorlati okokból kénytelen foglalkozni. A kötetben olvasható öt hosszú tanulmány az alkímia filozófiai és vallási vonatkozásait tárgyalja. Ezekben több állandó témáját dolgozza fel új megközelítésből: Az ara
Az archetípusok és a kollektív tudattalan C. G. Jung analitikus felfogásának központi fogalmai. Eredetüket a szerző legkorábbi publikációjáig, a Zur Psychologie und Pathologie sogenannter occulter Phänomene (1902) című orvosi disszertációig követhetjük vissza, amelyben egy fiatal hisztériás médium fantáziáiról számol be, és hasonló forrásokat követve vizsgálódik. A nevezett két fogalomra számos későbbi írásában utal; lassanként egyre határozottabb körvonalat öltöttek az első meghatározások, amelyeket azon
A C. G. Jung Összegyűjtött Munkái című sorozat ötödik kötete a szerző egyik legfontosabb és legúttörőbb írását tartalmazza annak teljes és végleges formájában. Az első változat még 1911-ben jelent meg, és azt Jung többször is átdolgozta: számos új bekezdést toldott be – másfelől viszont egész oldalakat is törölt –, módosításokat eszközölt és kiegészítéseket írt szinte mindegyik bekezdéshez. Stiláris szempontból a szöveg egyszerűbbé és tömörebbé vált. Jung mellőzi az egykori pszichoanalízis és pszichiátria
Az életműsorozat (C. G. Jung Összegyűjtött Munkái; röviden: ÖM) 13. kötete az alkimista elképzelésekkel foglalkozik. Jung az 1920-as évektől kezdve nagy figyelmet szentelt az alkímiának, mert úgy vélte, bensőséges kapcsolatban áll azokkal a jelenségekkel, amelyekkel a tudattalan pszichológiája gyakorlati okokból kénytelen foglalkozni. A kötetben olvasható öt hosszú tanulmány az alkímia filozófiai és vallási vonatkozásait tárgyalja. Ezekben több állandó témáját dolgozza fel új megközelítésből: Az ara
A magyar nyelven eddig még nem publikált kötet Jung munkásságának hazánkban alig ismert oldalát mutatja be. A kilenc írás elsősorban a tudattalan és a skizofrénia (akkori elnevezéssel: dementia praecox) viszonyát tárgyalja. Központi témájuk a szerző azon meggyőződése, hogy a skizofrén betegek kezelésében döntő fontosságú a pszichológiai aspektus. Eszerint fontos, hogy az elsőre érthetetlennek tűnő élményvilágot és tüneteket a terapeuta elfogadással, megértéssel és akár egyfajta értelemadással közelítse
A Két írás az analitikus pszichológiáról alapvető fontosságú mű, melyet az egyik legjobb bevezető olvasmánynak tartanak Jung munkásságához, és egyaránt ajánlott jungiánus és nem jungiánus olvasóink számára. A jungi fogalomrendszer az orvosi praxison túlmenően a szellemi, lelki vizsgálódás széles körében jelenik meg; ez a lényegre törő, csillogó logikájú okfejtés a modern humán ismeretvilág alapművei közé sorolható. Célja a tudattalan természetének és pszichológiájának nagy ívű feltérképezése, háttér-inf
Az életműsorozat legújabb kötete a szerző egyik legismertebb munkája, a Lélektani típusok, amely eddig csak kivonatosan jelent meg magyar nyelven. Jung ebben az alapművében a lélek bizonyos tipikus struktúráit és működési módjait mutatja be, hogy segítse önmagunk és embertársaink megértését. Az általa itt bevezetett fogalmak azóta nemcsak a pszichológiában, hanem részben a köznyelvben is elterjedtek. E fogalmakat a mű utolsó fejezetében részletesen definiálja. Jung az Előszóban így írt az elképzeléseir
„A személyiséget mint az ember teljességének kifejeződését C. G. Jung a felnőtt ember ideáljaként írta le, amelynek tudatos megvalósítása az élet delén túl az emberi fejlődés végcélja. Ennek eszköze az individuáció. Munkássága vége felé Jung e cél megértésére és leírására szentelte a legnagyobb figyelmet. Ugyanakkor köztudomású, hogy az én a gyermek- és fiatalkorban keletkezik és szilárdul meg. Elképzelhetetlen lenne az individuációs folyamattal foglalkozni anélkül, hogy a fejlődés ezen korai szakaszával
Jung munkásságának központi témája az archetípusok vizsgálata. Életműsorozatának két kötetből álló, 9. része e témáról szóló tanulmányokat tartalmaz: az I. kötet, Az archetípusok és a kollektív tudattalan a rövidebb esszéket gyűjtötte egybe, míg az Aión kifejezetten a Selbst („mély-én”) archetípusával foglalkozik, különös tekintettel ennek vallástörténeti vonatkozásaira. Úttörő jelentőségű pszichológiai munkáról van szó, hiszen ahogy a szerző a kötet zárószavában megfogalmazta: „Minden kutatónak kötelessé
Az Összegyűjtött Munkák 8. kötete, A tudattalan dinamikája túlnyomórészt olyan írásokat tartalmaz, amelyek Jung alapvető felismeréseit és lényeges munkahipotéziseit mutatják be. Hat tanulmány foglalkozik a szerző egyik fontos művével, a Wandlungen und Symbole der Libido-val szemben megfogalmazott ellenvetésekkel, illetve dokumentálják a libidóelméletét, amelynek kidolgozását 1912-ben kezdte meg, de csak 1928-ban zárta le. Az „Elméleti gondolatok a pszichés tényező lényegéről” című írás mindenekelőtt a
„Az alkimista szimbolika kutatása éppoly kevéssé távolítja el a kutatót az élettől, mint a mitológia tanulmányozása: nem jobban, mint amennyire az összehasonlító anatómia távolítja el az élő ember anatómiájától. Épp ellenkezőleg, az alkímia a szimbolika valóságos kincsesháza, a szimbólumok ismerete pedig roppant nagy segítségünkre van a neurotikus és pszichotikus folyamatok megértésében.” C. G. Jung terjedelmes életművén belül a Mysterium Coniunctionis a kései évek legfontosabb munkájának tekinthető. A s
Részlet a német kiadó előszavából: Jung érdeklődése az évek során lassan elfordult a pszichiátriától, s a pszichoanalízisen és a tipológián át haladva az archetípusok elméleténél, majd végül a vallásos motívumok lélektanánál állapodott meg. Így könnyebb volt a megfelelő témák alatt csoportosítani a kiadott tanulmányait, bár volt olyan anyag, amelyet ugyanilyen joggal máshová is beilleszthettünk volna. Ebből következik, hogy a Gesammelte Werke minden egyes kötete a keletkezés ideje vagy a tartalom alapj
Beleolvasok A középkorban oly népszerű alkímia – amely bizonyos értelemben a kémia elődjének is nevezhető – a huszadik században sokáig az áltudományok szimbólumának számított. A modern kor tudósai szerint az alkimisták zavaros hókuszpókuszai a fémek transzmutációjának megvalósítására – különös tekintettel az aranycsinálásra a „bölcsek köve” segítségével –, az örök ifjúság és élet elixírjének megalkotására és a mesterséges élet megteremtésére eleve sikertelenségre kárhoztatott, értelmetlen tevékeny